Wednesday, August 8, 2007

Gondolatok a korrupcióról

Az alábbi sorokat 1999 tavaszán írtam. Ma átolvastam, és még mindig aktuálisnak találom. Ajánlom az olvasó figyelmébe...

Társadalomkutatók cikkeznek manapság arról, hogy a korrupció már a közgondolkodást is erősen befolyásolja. Valóságos életfilozófia épül a korrupció erénnyé változtatott elemeire.
A szülők ma már nem merik megtanítani gyermekeiket a becsületre, tisztességre, igazmondásra, … segítőkészségre, mert tudják, hogy ezáltal szegénységre kárhoztatják őket. Hiszen a mai világban ezekkel az erényekkel nem lehet boldogulni. A fiatal generáció inkább arra kap bíztatást szülőtől, rokontól, hogy igyekezzen erőszakosan és rafináltan viselkedni, és higgye el azt, hogy az ő érdekei mindennél és mindenkinél fontosabbak. Ez a fajta gondolkodás meghatározza a házasságokat, a munkamorált, a barátságokat.
Az emberek többsége ma már osztja azt a véleményt, hogy nem is lehet korrupció nélkül élni. Még vallásos körökben is hangot kap ez a felfogás. Egyre több kegyes vallja azt, hogy: - a Jóisten megért minket amikor néha muszáj füllenteni, ügyeskedni, lefizetni…, megalkudni. Isten tudja azt, hogy mi gyarló emberek, por és hamu vagyunk és Ő kegyelmes és elnéző. Elvégre nincs tökéletes ember és ezek a dolgok a mai világban sajnos elkerülhetetlenek.
Akik ma ezt vallják, azok hasonlókat mondogattak régebben is, amikor az egypárt rendszer tönkre akarta tenni a keresztyéneket. Akkoriban a hitvallásuk így hangzott: - Meg van írva, hogy engedelmeskedni kell a felsőbb hatalmasságoknak. Ha tehát azt mondják nekünk, hogy nem szabad téríteni embereket Istenhez, nem szabad iskolában és munkahelyen Istenről beszélni és nem szabad templomba járni, akkor nekünk szót kell fogadni. Most olyan időket élünk, amikor kénytelenek vagyunk tagadni és elhallgatni. De ha Jézus megbocsátotta Péter tagadását, bizonyára a miénket is megbocsátja.
A múlt rendszerből átléptünk az új rendszerbe egy nagy csomag gyávasággal és hazugsággal.
Akkor a sátán a megfélemlítéssel támadott, és mi megijedtünk. Ma már a meggazdagodás kiskapuin próbál becsalogatni minket, és mi nem ijedünk meg és nem félünk az Istentől. Régebben azt mondta nekünk: - Ha akarsz boldogulni, kerüld el Isten házát, meg ne tudják, hogy te odatartozol. Ma ugyanaz a hang azt mondja: - Ha boldogulni akarsz, légy ügyes. Vezess félre különböző hivatalokat, csapd be az ügyfeleidet, hamisíts okiratokat, fizesd le akit le kell, netán még a lelkészt is…
Pár évtizeddel ezelőtt keresztyénnek lenni azt jelentette, hogy inkább kirúgnak az állásodból, de akkor sem leszel besúgó. Inkább megvallod hitedet és megmaradsz szegénysorban, minthogy megalkuvásra építsd a karrieredet. És még sorolhatnám…
Mit jelent ma keresztyénnek lenni? Hazudhatnál, hogy előnyökhöz juss, de nem teszed. Megtehetnéd, hogy hamis adóbevallással jogtalan összegeket igényelj vissza, de nem teszed. Megtehetnéd, hogy ügyeidet kenőpénzzel oldd meg, de nem teszed. Megtehetnéd, hogy megcsald a társad, de nem teszed. Inkább veszítesz pénzt, ügyfeleket, barátokat, nagyszerű lehetőségeket, inkább leszel szegényebb, de lelkiismeretedben teljesen szabad.
Ébredésre várunk. Szerte a világon az evangéliumi keresztyének ébredésről beszélnek. Én is várom nagyon. De rájöttem arra, hogy az ébredésre készülni kell. Talán éppen úgy, hogy magadba szállsz, és azt mondod: - Túl drágán fizetett Isten értem ahhoz, hogy én még tovább folytassam a szánalmas üzelmeimet. Elég volt!
Elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük…” 1Pét. 4:3. Vagy talán még nem volt elég?

Thursday, August 2, 2007

Beszéljünk őszintén...

Szolgálatom egy bizonyos időszakában volt egy lelkész kollégám, aki gyakran kezdte így a mondanivalóját... beszéljünk őszintén. Később kiderült, hogy ő volt a legkevésbé őszinte közöttünk.
Beszéljünk őszintén! Most én is ezt mondom, de magamnak. Nem másokról kell őszintén beszélni, hanem magunkról. A másokról történő őszinte beszélgetést, a legtöbb esetben pletykának hívják.
Inkább magamról szeretnék őszintén beszélni.
Nos, meg kell valljam, hogy én nem tudok írni. Elkezdtem ezt az úgynevezett bloggolást, de nem tudok írni. Gyakran előfordul, hogy magyartalan vagy helyesírási hibás a mondat, amit leírok. Hogy miért? Azért, mert soha nem tanultam magyar nyelvtant, irodalmat és helyesírást. Szinte minden tanulmányomat, óvodától főiskoláig román nyelven végeztem. Amikor Magyarországon lelkipásztor lettem, komoly gondjaim voltak a hivatalos levelezéssel. Beszereztem a Magyar helyesírás szabályai, című könyvet, és rongyosra forgattam egy-két év alatt. Egyesek a szolgatársaim közül, azt gondolták rólam, és hangot is adtak ennek a gondolatnak, hogy tanulatlan, félművelt vagyok. Emiatt lenéztek, talán jogosan.
Egyszer hivatalos ügyben utaztunk Budapestre, és az egyik utitárs atyafi megkérdezte, persze nem véletlenül, hogy olvastam-e Rejtő Jenő egyik, szerinte nagyon izgalmas, regényét, mert az bizony az általános műveltséghez tartozik, hogy valaki ismeri-e Rejtő Jenőt. Rám célzott. Már 17 évesen kiolvastam Rejtő, vagy a művész nevén P. Howard ként ismert ponyvaregény író szinte összes könyvét, úgy mint, Szőkeciklon, Piszkos Fred a kapitány, Három testőr Afrikában, stb. Megtérésem óta nem olvastam ponyvaregényeket mert úgy éreztem, hogy időpazarlás. Megkérdeztem tőle, hogy olvasta-e Charles Finney - Előadások az ébredésről, című kötetét, amely a New-Yorkban, 1834-ben elhangzott ébredési igehirdetéseinek a gyűjteménye. Azt sem tudta, hogy ki az a Charles Finney. Ennyit az általános műveltségről. Talán még csak annyit, hogy mi hívők és főleg lelkészek arra kell törekedjünk, hogy alapos bibliai műveltségre tegyünk szert, még talán olyan áron is, hogy egyes területeken hiányos marad a műveltségünk. Nem lehetünk polihisztorok.
Nos, én nem tartom magam félműveltnek, azonban a magyar nyelv és irodalom területén hiányos a műveltségem. Azon csodálkozom olykor, hogy még így is kellek az én elhívó Uramnak. Hirdetem a drága evangéliumot azzal a magyar nyelvtudásommal, amivel rendelkezem. Mindig is csodáltam a beszédben megnyilvánuló elokvenciát. Ismerek embereket, akik mesterei a szónak, magabiztosan fogalmaznak és egy spontán beszélgetés során is tökéletesen kommunikálnak. Hát ez az, ami nekem nehezen megy. Amikor igét hirdetek, nincs problémám az üzenet átadásával, mert előre tudom, hogy mit fogok mondani, bár lehetséges, hogy a hallgatókat néha zavarja a nyelvtanilag csíszolatlan és szókincsében szegényes beszédem. Ilyenkor mindig azt remélem a szívem mélyén, hogy az ige üzenetének a hatóereje fölülírja a beszédben megnyilvánuló hiányosságaimat.

Wednesday, August 1, 2007

Evezz, csak evezz...

A technika haladásával egyre több lehetőség nyílik az evangélium hirdetésére is.
Itt van például ez a blog. Azt sem tudja az ember, hogy mit jelent a szó, de már alkalmazni tudja a rendszert, amit kifejez. Talán - elektrónikus napló - a szó jelentése, vagy valami aféle. a blogger szó pedig, azoknak az embereknek a megnevezése, akik rendszeresen írogatnak a blog-jukba. Szóval érted, nem?

Említettem az evangélium hirdetését. Igen, erre tettem fel az életem. Húsz évvel ezelőtt kaptam elhívást Istentől erre a szolgálatra. Már túl vagyok pár ezer igehirdetésen, mégis minden szolgálat előtt egyfajta félelem, megterheltség és izgalom vesz erőt rajtam. Az igehirdetés szolgálatát nem lehet csak úgy megszokni. Annyira egyedi, semmi máshoz nem hasonlítható. Amikor ott állsz a szószéken, a gyülekezet előtt, és érzed, hogy nem egyedül állsz ott. Amikor beszélsz, VALAKI mintha ott állna melletted a szószéken, mintha a váladra tenné a kezét és így bíztatna: - Ne félj! Csak bátran! Légy erős! Én veled Vagyok!
Vagy amikor egy igevers megnyílik és megérted annak a mélyebb jelentését... Engem ilyenkor mindig elfog a csodálat és az öröm.
Csodálat, mert rácsodálkozhatok ismét Isten végtelen bölcsességére, ami oda van rejtve, egy páratlan tömörséggel megfogalmazott mondatba. Kibontod és ott van. Bölcsességgel ajándékoz meg.
Örömöm pedig azért van, mert ilyenkor átélem, hogy Ő ismét megengedte nekem, egy méltatlan és érdemtelen embernek, hogy bepillantást nyerjek a gondolatvilágába.
Amikor más igehirdetőt hallgatok, mindig azt igyekszem megítélni a szolgálatában, hogy a felszínen mozog-e, vagy pedig mélyen jár. A saját szolgálatomban is arra törekszem, hogy mélyre evezzek. Amikor ez különböző okok miatt nem sikerül, nagyon szégyellem utólag.
Az igehirdető felszínességének sok oka lehet. A leg gyakoribb a felszínes készülés és a felszínes imádkozás. Talán Joó Sándor mondotta egyszer a tanítványainak: - Barátaim, szószéki szolgálat előtt olykor segít egy jó erős fekete. De ha már az sem segít, nincs más mit tenni, készülni kell!

Az Úr Jézus Krisztus nyilvános szolgálata és tanítása telített életformáló tettekkel és kijelentésekkel. A sok példa közül csak egyet említek most. A samáriai asszonnyal beszélget a Jákób kútjánál. Egy ideig, úgy tűnik, hogy ez a beszélgetés felszínes. Aztán hirtelen drámai fordulat. Valami olyat mond neki Jézus, ami az elevenére tapint, leleplezi de ugyanakkor hitet is ébreszt a ledér életű nő szívében.
Hát, ez az, amiről én itt beszélek.
Az igehallgatónak nincs szüksége kánaáni szövegekkel telített, semmit mondó, ásítozást ingerlő, követhetetlenül bonyolult és felszínes dumára! Elég volt ebből!!!
A Lélek által ihletett szó elevensége kell. A felkent Logos-ra van szüksége az éhes és szomjas léleknek, amely hol tápláló kenyér és üdítő víz, hol balzsamolaj a sebekre, hol sziklazúzó pöröly, hol tőr, ami átjár... és itt abba hagyom.
Péternek azt mondja Jézus: - Evezz a mélyre!
Ez lett a blogom címe is. Mert szeretem a mély dolgokat és megvetem a felszínes, középszerű dolgokat. Olykor én magam is felszínes vagyok, ezt el kell ismernem. De mindig rossz lelkiismerettel vagyok az, amikor az vagyok. Érted?
Törekszem evezni a mélyre... mert az én Uram ezt várja el tőlem!
De mit is jelent, mélyre evezni?
Számomra a következőt jelenti: - törekedni a pontos tudás, gyakorlat és átadás elérésére. Sokan csinálják azt manapság, hogy hallanak vagy olvasnak valamit, ahhoz hozzá teszik a saját gondolataikat és azt gondolják, hogy ez a tudás. Ugyanakkor nem törekszenek utánajárni a forrásnak, az indítékoknak, eljutni a dolgok teljes vagy minél teljesebb megértéséig.
Amikor az ige tanításáról és az evangélium hirdetéséről van szó, nem lehetünk olyan igénytelenek, hogy elolvasunk egy igerészt, gondolkodunk kicsit rajta, aztán levonunk egy tanulságot magunknak. Szerintem ez a tipikus felületes megközelítés.
Ezzel mostmár áttértem a hermeneutikai alapelvekre.
Isten térben és időben adta a kijelentést. Ez azt jelenti, hogy fontos figyelembe venni, hogy mikor és hol hangzottak el az adott mondatok. Utána lehet nézni annak is, hogy milyen történelmi, politikai és kulturális környezetben élt az egyén vagy a csoport, amely kapta Istentől a kinyilatkoztatást.
Isten egy bizonyos célt követett, amikor szólt. Jó utána nézni annak is, hogy miért mondta, amit mondott.
Az irott kinyilatkoztatás műfalyára is érdemes figyelni.
Csupán néhány alapelv a sok közül. Ezek segítenek a pontosabb megértésben és az elmélyültebb tudás-szerzésben. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy szál Bibliával a kezedben, egy csöndes szobában elmélkedve, az hiábavaló vagy netán káros ténykedés. Nem, távol legyen tőlem, hogy ilyet gondoljak is akár. Azonban különbség van az egyszerű igei meditáció és az ige alaposabb tanulmányozása között. Az ige hasonlítja önmagát a kenyérhez és az aranyhoz, többek között. A Biblia lehet mindennapi kenyér az ember számára, de lehet arany is. A kenyeret csak elfogyasztod és érzed, hogy táplál. Csak enned kell, és jól laksz. Az aranyért viszont komolyan meg kell dolgozni, mert az el van rejtve a bánya mélyén. Ásni, fúrni, kitermelni... nagyobb fáradság. De megéri, mert gazdagít téged és általad sokakat.
Ezsdrásról, a híres írástudóról van megörökítve a következő mondat:
Mert Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét, és tanítsa Izráelben a rendelkezéseket és döntéseket. Ezsdrás 7: 10.
Ezsdrásnak az igéhez fűződő viszonya három szinten realizálódik. Ezsdrás kutatta, teljesítette és tanította Isten igéjét.
A kutatás fontosságáról már szóltam. De mit ér tudni az igét pontosan, ha nem válik élet és jellemformáló erővé azáltal, hogy átviszem a gyakorlatba azt, amit megértettem és pontosan tudok. Ezsdrás tudta és élte az igét. De nem áll meg itt. Hanem megy és hirdeti, tanítja azt, amit megértett és megélt. Ez a hármas megközelítése az igének hiányzik ma sokunkból.
Hányan hirdetik úgy, hogy nem törekedtek előbb szívből arra, hogy kutassák és teljesítsék.
Így aztán repedt harang és bizonytalan kürtzengés az egész szolgálat. És innen lehet végül odáig jutni, hogy némelyek ... üres fecsegésre adják magukat. Törvénytanítók akarnak lenni, de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. 1Tim. 1: 6, 7.

Ezsdrás példáján felbuzdulva, evezz a mélyre!