Tuesday, April 28, 2009

Hogyan vettük a Krisztust? V

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve ismert, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között.
Róma 8: 28, 29.
A predesztinációt nem érdemes tagadni, mert benne van a Bibliában, de nem is szabad túlhangsúlyozni. Önmagamról azt tartom, hogy én egy kálvinista - arminiánus hívő vagyok. Olyan ez, mint a repülő, amelynek szükségszerűen mind a két oldalán van szárnya, másképp nem repül. Hiszek ugyan a predesztinációban, de nem hiperkálvinista módra. És hiszek az ember szabad akaratában, de nem hangsúlyozom túl, mint az arminiánusok, többségében.
A hiperkálvinista predesztináció a predeterminizmus felé billen, ami nem biblikus. A predeterminizmus azt vallja, hogy a sorsod előre el van döntve és nem kerülheted el. A történelem nagy sakktábláján bábúként mozgatnak egy előre megírt forgatókönyv szerint, amivel szemben tehetetlen vagy. Az iszlám determinizmus hasonlóan gondolkodik.
A túlkiabált arminiánus szabad akarat pedig azt vallja, hogy az életed alakulását teljesen a saját akaratod kontrollja alatt tartod. Te irányítsz minden esetben. Ez sem biblikus, hanem inkább az ún. pellágiuszi tévtanításhoz áll közel, amit már Szent Ágoston a maga korában megcáfolt, mint a Szentírástól idegen tant.
A predesztináció és a szabad akarat kapcsolatát, az eddigi világosságom alapján, így értem: Akiket Isten eleve ismert, azokat el is rendelte... A Róma 8: 29-ben a proginosko szó áll, a prognosis szó múlt idő formája, és pontosan így fordítandó - előre ismerte. Tehát, Isten előre ismerte, már az örökkévalóság-múltban, azokat, akik igennel válaszolnak az evangéliumra, és szeretni fogják Istent. Az Isten előre tudása nem befolyásolta azokat, akik Istent a saját döntésük alapján szerették. Szabad akaratukat gyakorolva a hit alapján mondtak igent Istennek. Isten, az ő előretudása alapján választotta ki azokat, és elrendelte őket, hogy az ő Fia képéhez legyenek hasonlókká. Más szóval, elrendelte őket, hogy a megszentelődés folyamatában részt vegyenek, aminek a célja a Krisztushoz való hasonulás, életük Krisztushoz való hozzáigazítása. A kiválasztás és elrendelés jele, nem az, hogy egyszer igent mondhattunk Istennek, és elfogadtuk az evangéliumot. A kiválasztás és elrendelés jele, az életem folyamatos hozzáigazítása Krisztushoz. Honnan tudod, hogy Isten kiválasztott téged? Onnan, hogy naponta, rendszeresen van helye az Isten igéje iránti engedelmességnek az életedben. Ott lüktet benned a vágy, hogy minél jobban hasonlíts Krisztushoz. Ezt nem tudod felvállalni egyedül. Ehhez szükséged van a Szentlélek asszisztenciájára, hogy a te szabad akaratod immár igazodhasson az Ő akaratához. Így megmarad az a tudatod, hogy te szabad akaratodból követed Őt, ugyanakkor pedig az Ő kiválasztása érvényesül az életedben, amely az Ő előretudása alapján történt.
2Thessz. 2: 13, 14. további világosságot ad a téma megértésében.
Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által. Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében.
Itt azt tudjuk meg Pál apostoltól, hogy az üdvösségre való kiválasztás a Lélek megszentelő munkája által és az igazságba vetett hit által történik. Az evangéliumot hallgatva, a tesszalónikaiak megértették, hogy hinni az igazságban azt is jelenti, hogy járunk az igazságban. A kiválasztás jele az, hogy hiszek az igazságban és engedelmeskedek folyamatosan az igazságnak. Persze, tesszük ezt egy bűnnel és kísértéssel teli világban, és egy bűnre és kísértésre hajlamos testben. Ezért van az, hogy - miközben kudarcokat is átélünk ebben a harcban - egyedül a Szentlélek tesz képessé a győzelemre.
Nem úgy van tehát, hogy x évben befogadtam az ÚrJézust és bemerítkeztem, de ne kérdezzétek, azóta hogy vagyok, mert a lelki életem az nulla, a régi bűneimben élek, de, hála az az Úrnak, tudom, hogy kiválasztott az üdvösségre, mert én döntöttem mellette, ezért aztán akármi is történjék, én üdvözülök. Aki így gondolkozik, ott téved, hogy azt hiszi, az ő döntése a kiválasztás jele. Nem, nem így van!
Nem a mi egyszeri döntésünk a kiválasztás jele, hanem a mindennapi megújuló elköteleződésünk a Krisztus iránti engedelmességre, az a kiválasztás jele! Ez pedig nem az ádámi természetünkből fakad, hanem a bennünk munkálkodó Isteni természetből, amelyet az újjászületésben kaptunk.
Ha a fenti magyarázatot bonyolultnak találod, ne csodálkozz rajta, mert ez a téma valóban bonyolult.

Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! Ugyan "ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?" Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen. Róma 11: 33-36.

Thursday, April 16, 2009

Hogyan vettük a Krisztust? IV

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve ismert, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Róma 8: 28, 29.

Ez az igei idézet eleddig sok embert megnyugtatott és sok embert felháborított.
Ha nem Isten szuverenitása és jósága a szemüvegünk amelyen keresztül olvassuk ezt a kijelentést, akkor egyszerűen nem lehet értelmezni.

Isten szuverenitása. Mi az? A saját definíciómat írom le. Ennél van jobb is, de nekem ez is elég.
Isten mindennel rendelkezik. Rendelkezik a világegyetemmel, benne a Föld bolygóval, a Földön minden élővel, a minden élők között velem is rendelkezik, akár elfogadom ezt a tényt, akár nem.
Isten jósága. Isten kegyelme újjászült Krisztusban, bűnbocsánatot kaptam, megajándékozott üdvbizonyossággal és isteni természettel. Tudom, hogy ő szeret és az életemet Krisztuséhoz hasonlóvá akarja tenni, mert csak így vehet nagyobb dicsőséget az életemből.
Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a fent leírtak miatt teljesen igeellenesnek tartom azt az állítást, amit pedig gyakran szoktunk mondani, hogy úgymond Jézus Krisztusnak megengedem, hogy Úr és Király legyen az életemben. Semmi nem múlik azon, hogy én mit engedek meg neki, mert egyszerűen nem vagyok abban a helyzetben, hogy én engedjek meg vagy tiltsak meg valamit is Jézusnak. Ő Úr és Király az életem felett és rendelkezik az életemmel, akár megengedem neki, akár nem. Erről szól az Isten szuverenitása. Én legfeljebb arra vagyok alkalmas Isten Lelkének még az újjászületés előtt bennem munkálkodó megelőző kegyelme által, hogy eljussak a bűnbánat szomorúságáig, a bűneim miatti megkeseredésig. Az újjászületés következtében valósul meg a fenti igének az a része, amely így hangzik: - Akik Istent szeretik... Végre azok táborába tartozhatom Isten jóvoltából, akik Istent szeretik. Az ilyen embert nevezem hívőnek.

Tehát, az Istent szerető hívő ember elfogadja azt a tényt, hogy Isten rendelkezik az életével és Isten jó. Tudja, hogy semmi sem történik véletlenül az életében. Az Istent szerető embernek egyetlen célja, hogy Isten dicsőségének a magasztalására éljen. Isten célja az ilyen emberrel az, hogy Krisztus kiábrázolódjon az életében. A Krisztushoz való igazodás az egyetlen módja annak, hogy Isten dicsőítve legyen egy ember életében.
Ezért a hívő ember tudja, hogy minden ami éri őt, akár jó, akár rossz, mind a javát szolgálja, mert azáltal Isten formálja krisztusivá a jellemét, és az végsősoron Isten dicsőségét fogja munkálni.
Ha Istent az dicsőíti meg, hogy szegény maradok egész életemben, akkor elfogadom azt Isten kezéből, mert így lehetek leginkább az Ő dicsőségére.
Ha egy halálos betegséget enged meg az életemben, azzal terve van, mert így akarja megdicsőítni magát bennem.
Joni Erikson életében úgy dicsőítette meg magát a szuverén és végtelenül jó Isten, hogy megengedte, hogy 17 évesen nyaktól lefele lebénuljon. Ma ezreket bátorít a példája világszerte.
Ha elismerted Isten szuverenitását az életedben, minden értelmet nyer, ami veled történik. Ha nem ismerted el az Ő uralmi jogát feletted, akkor van az, hogy mindenért zúgolódsz és magadat áldozatnak látod, másokból meg bűnbakot csinálsz.
Ha az úgynevezett keresztyének, akik elváltak és újraházasodtak, készek lettek volna még a válásuk előtt elismerni és megérteni Isten uralmát az életükben, akkor a másik fél "kibirhatatlan" természetét, Isten formáló kezének fogták volna fel, mert azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat szolgálja. Egy nehéz természetű házastárs mellett formálódik ki leginkább a feltétel nélküli Krisztusi szeretet egy ember jellemében. Isten, az ő bölcsességében nem tévedett, amikor azt a személyt adta melléd, akivel most élsz együtt. Isten abban dicsőíttetik meg, ha együtt maradsz vele és szolgálsz neki, tűrsz neki és megtanulod feltétel nélkül szereni, ahogyan téged is szeret az Isten.
Végül hadd osszam meg az olvasóval egy hosszú vívódásomat, ami Isten szuverenitásának és jóságának a megértése által került nyugvópontra az életemben.
Rövid időre rá, hogy öt tagú családommal elkezdtük az életet az Egyesült Államokban, arra kényszerültem, hogy a lelkipásztori szolgálat mellett másodállást is vállaljak. Majdnem öt éve már, hogy heti negyven órát dolgozom egy gyárban és a lelkipásztori szolgálatot is végzem. Sokáig menekülni akartam ebből a helyzetből, azonban menet közben rájöttem, hogy ez most egy olyan életszakasz az Úrral való járásomban, amely Isten tökéletes tervével egyezik. Nagyon sokat formált az Úr az elmúlt négy évben, és megtanultam néhány fontos életleckét is. Azt is tudom, hogy nem örökké tart ez a mostani kemény élettempó. Isten, az ő bölcsességében eltervezte számomra a nekem leg megfelelőbb utat. Nekem csak el kell fogadni az Ő akaratát.
Legyen mindenek felett áldott az Ő neve.

A 29-ik verset legközelebb...

Saturday, April 11, 2009

Hogyan vettük a Krisztust? III

Nagyra értékelem Dietrich Bonhoeffert. Könyvében, a The Cost of Discipleship, rendkívül tisztán megfogalmazza a modern evangelikál egyházak problémáját.

Az íróról csak annyit, hogy ő német lutheránus lelkész volt a Náci rezsim alatt, aki mártírhalált halt Krisztusért, mert azt állította nyiltan, hogy a hitleri politika démoni ihletésű. Három évig volt börtönben a hitéért, a háború vége előtt felakasztották, Himler külön parancsára.

Bonhoeffer abban látja a gyülekezetek elvilágiasodásának az okát, hogy a szószék emberei felhígították az evangéliumot, és ma már egy olcsó kegyelmet hirdetnek, ami nem segít a megtérni vágyóknak, hanem inkább félrevezeti őket. Bonhoeffer saját szavait idézem ezzel kapcsolatban. (Nyers fordítás angolból.)

Idézet: "Az olcsó kegyelem ezt jelenti: - megbocsátást prédikálni bűnbánat nélkül; bemerítést gyülekezeti fegyelem nélkül; úrvacsorát bünvallás nélkül... Az olcsó kegyelem, kegyelem tanítványság nélkül, kegyelem kereszt nélkül, kegyelem Krisztus követése nélkül."

A kontraszt a drága kegyelem, aminek a hirdetését manapság tudatosan nem vállalják sokan. Erről ezt mondja: - "A drága kegyelem, a mezőn elásott kincs, aminek a kedvéért örömmel elad mindent az ember, csakhogy megszerezze. A drága kegyelem, a Krisztus királyi uralma, amelynek a kedvéért valaki képes kivályni a szemét, amely megbotránkoztatta őt. A drága kegyelem, Krisztus hívása, amit a tanítvány meghallva, othagyja a hálókat és követi Őt. Az ilyen kegyelem drága, mert követésre hív, és kegyelem, mert Krisztus követésére hív."

Az olcsó kegyelem hirdetői nem beszélnek a bűnről, nem teszik világossá hallgatóságuk előtt, hogy mennyire gyűlöli Isten a bűnt, hogy mi a bűn következménye, és hogyan befolyásolhatja az ember örök sorsát.
Istennek egy kiválasztott eszköze úgy fogalmazott ezzel kapcsolatban, hogy az olcsó kegyelem hirdetői úgy kezelik a megtérést, mint egy influenza oltást. Megkaptad ekkor és ekkor? Ha igen, te már rendben vagy. Nem kell aggódnod. Be vagy biztosítva az örökéletre.
Ez az állítás részben igaz, részben nem igaz.
Az igaz része a következő: - Az üdvösség kegyelemből van, nem az ember teljesítményén múlik. Aki kegyelmet nyert, annak újélete van és üdvbizonyossága. Tudja az illető, hogy a mennyország örököse. A Szentlélek az ő lelkével együtt tesz bizonyságot erről a tényről.
Csak hogy a megváltott életnek vannak határozott jelei az ember életében. Azok a jelek önmagukért beszélnek.
Aki új életben jár, világosságban jár. Igazodik Isten jelleméhez és akaratához a mindennapi életében.
Aki új életet nyert, érzékeny a bűnre. A Szentlélek meggyőzi a bűnről és bűnvallásra indítja. Az igazi hívő ember ismertetőjegye nem a tökéletesség, hanem az összetört szív.
Aki ismeri az Urat, szívből vágyik Jézus követésére.
Aki új életet nyert, szereti Isten népét, a gyülekezetet. Olyan szeretettel szeret, amely áldozatokra képes.

A dolog megtévesztő része abban van, hogy a megtérést és az újjászületést leredukáltuk egy verbális hitvallásra és egy egyébként biblikus szertartás személyes vállalására - gondolok itt a bemerítésre.
Mindez egy íratlan séma szerint történik a következő képpen:
Az igehirdető kérdez.
- Tudod-e, hogy bőnös vagy?
A válasz, természetesen - igen!
Következő kérdés.
- Akarsz-e a mennybe jutni?
- Igen!
- Ha igen, akkor kell kérned az Úr Jézust, hogy jöjjön a szívedbe és bocsássa meg a bűneidet. Akarod ezt most?
- Igen!
- Mondd utánam a következő imát... Elmondatja vele a bűnösök imáját.
Igehirdető kérdezi.
- Van-e bizonyosságod a felől, hogy Jézus Krisztus elfogadott téged?
A válasz általában ez:
- Nem tudom. Nem érzem úgy...
Válasz:
- Ez nem érzelem kérdése. Ha őszinte volt az imád, Jézus elfogadott téged. Csak hinned kell, mert ő megigérte, ő nem hazudik, stb.

Egy ilyen beszélgetés lefolytatható 3, 4 perc alatt, aminek mindig az a vége, hogy - te már az Úré vagy ha most nem is érzed, ha nincs is most még teljes hited, stb...
A valóság az, hogy az illetőnek senki nem beszélt komolyan a bűnéről és annak következményéről, a Szentlélek Istennek nem volt ideje, lehetősége meggyőzni az illetőt bűn, igazság és ítélet tekintetében. Nem volt lehetőség Isten szerint megszomorodni, összetörni a Szentlélek meggyőző ereje alatt. Nem volt lehetőség úgy kiáltani Istenhez, mint akinek Krisztus golgotai áldozata az egyetlen esélye az üdvösségre.
Pedig, én inkább ezt nevezném megtérésnek, és semmiképpen sem azt a felszínes megközelitést. Az a tény, hogy így is emberek megtérnek, az csak Isten kegyelmének köszönhető, amely annak ellenére dolgozik a szívekben, hogy ilyen tévesen próbáljuk az emberek elé tárni az evangéliumot.
Isten, az ő mérhetelen kegyelme által, a fent említett mély bűnbánatra és összetört szívre szokott válaszolni az Újjászületés csodájával, ami egy mennyei beavatkozás a bűnös életébe. Ezt nevezem az ember igazi fordulópontjának. Innentől kezdve igaz a 2Kor. 5: 17. miszerint: Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az. A régiek elmúltak, imé újjá lett minden.
A régiek elmúltak! Elmúlt a félelem, a bizonytalanság, a bűn szeretete.
Újjá lett minden! Új szív, új gondolkodás, új értékrend, új viszonyulás a bűnhóz, amit valamikor annyira szeretett az ember. Új hozzáállás a bibliához, új viszonyulás a hívő néphez, új jellem, ami napról-napra növekszik, és hasonlít Krisztushoz.
Nem arról van szó, hogy az ember ezután már tökéletessé válik, hanem arról, hogy ha vétkezik, fáj neki és megbánja. Igyekszik rendezni azt emberekkel, ha szükséges, de Istennel minden esetben. Mert a bűn Isten személye és akarata elleni lázadás.
Röviden, így értem én a hívő életet, így vettem a Krisztust.

Friday, April 10, 2009

Hogyan vettük a Krisztust? II

A legjobb szándékú hívő emberrel is megtörténhet, hogy félreértelmez egy ígét a Bibliában. Ha az adott igevers nem az üdvösség útjára vonatkozik, nos, még akkor is okozhat bajt, olykor szakadásokat is.
Mi történik azonban akkor, ha egy adott ige értelmezésén múlik az üdvösség megértése vagy félreértése?
Mint lelkipásztor, úgy gondolom, óriási felelősségtudatra és alázatra van szükség, amikor értelmezzük és hirdetjük az evangéliumot.
Itt van mindjárt egy példa, Róma 10: 9. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.
Egy fiatal lány nem rég azt mondta erre az igére reagálva: - Ó, hát akkor így lehet üdvösséghez jutni? Hinnem kell, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból, és vallást kell tennem az Úr Jézusról? Csak ennyi? Ez nem olyan nehéz feladat. Kicsi korom óta hiszem a feltámadást. Az iskolában pedig tudják, hogy járok imaházba és vallom Jézust. Szóval, akkor üdvösségem van?
Pál a római hívőknek írja e sorokat, akik a levél keletkezése táján és azután is, naponta szembesültek az üldöztetéssel.
A római hatóság egyik kedvenc manővere az volt, hogy néhány állig felfegyverkezett pretoriánus osztaggal körbe vitették a város utcáin a császár szobrát egy oltár talapzaton, aminek az előterébe volt helyezve egy tömjénes edény és egy égő mécses. A menet megállt egy piactéren, vagy egy zsufolt utcasarkon, és odaszólították az ott álldogálókat. Az osztag parancsnok elkiáltotta magát. Császár az Úr! Egyenként oda kellett járulni a szobor elé, egy csipet tömjént ki kellett emelni a tálkából és rá kellett szórni a mécses lángjára. Meg kellett hajolni a szobor előtt és meg kellett szájjal vallani, hogy Császár az Úr! Aki ezt nem vállalta, és általában csak a keresztyének nem vállalták, azt hazaárulónak tekintették. A leg több esetben letartóztatták. Volt olyan eset is, amikor rögtön, a helyszínen kivégezték az illetőt.
Ez tehát a történelmi kontextusa a Róma 10: 9-nek. Erre már nem lehet könnyedén azt mondani, hogy hát csak ennyi az egész.
Az a hit, amiről itt Pál apostol ír, olyan Krisztusba vetett hit, amely kész volt az élete árán is szájjal megvallani Krisztust.
Erre az igére sok olcsó és halott, tartalmatlan és semmit mondó hit épült már. Mert némelyek azt értették és azt hirdették, hogy csak ennyi az egész...

Wednesday, April 8, 2009

Hogyan vettük a Krisztust? I

Az öt pontos kálvinizmussal szemben, a következő képpen látom az üdvösség lényegi pontjait a Szentírás alapján. Bibliai idézeteket most nem mellékelek.
Megjegyzem, hogy néhány pontban a meggyőződésem nem eltérő a kálvinista üdvösségtanétól.
Isten szuverén Úr, az ember bűnös és mindenestől romlott a természete. Isten feltétel nélkül szeret minden embert és hív az üdvösségre. Az üdvösséget Jézus Krisztusban szerezte meg Isten az egész világ számára és mindenkit személyválogatás nélkül hív. Nem mindenki válaszol pozitívan a hívásra. A kegyelemnek ellene lehet állni, el lehet utasítani. Azoknak, akik hisznek, hatalmat ad, hogy Isten fiainak neveztessenek. Isten gyermekeiben az új élet munkálkodik a Szentlélek által és elindítja bennük a lelki növekedést. A lelki növekedésnek, illetve megszentelődésnek ellene lehet állni. Sőt, vissza lehet fordulni a régi életbe. Megjegyzem, ez nehezen történhet meg annak az életében, aki egyszer újjászületett, mégis nem teljesen kizárt.
A legtöbb úgynevezett megtérés, ami aztán visszaeséssel végződik, nem volt igazi. Érzelmi fellángolás, pszychológiai manipuláció eredménye, szalmaláng, vagy valami afféle.
Az újéletnek vannak határozott jelei az ember életében. Azok a jelek önmagukért beszélnek.
Aki új életben jár, világosságban jár. Igazodik Isten jelleméhez és akaratához a mindennapi életében.
Aki új életet nyert, az érzékeny a bűnre. A Szentlélek meggyőzi a bűnről és bűnvallásra indítja. Az igazi hívő ember ismertetőjegye nem a tökéletesség, hanem az összetört szív.
Aki ismeri az Urat, annak a szíve és az életmódja vágyik Jézus követésére.
Aki új életet nyert, az szereti Isten népét, a gyülekezetet. Olyan szeretettel szeret, amely áldozatokra képes.

Saturday, April 4, 2009