Amire önként gondolsz, az vagy

Aiden Wilson Tozer (1897 - 1963) lelkipásztor és író mondatainak az ereje, halála után majdnem öt évtízeddel is magával ragadja az olvasó elméjét és szívét. Önképző módon lett az amerikai evangélikál világ egyik legjelentősebb huszadik századi teológusa. Tozer témáinak a széles skálája magába foglalja az ember gyengeségeit és butaságait és Isten mély gondolatait egyaránt.
Jelenleg több mint 60 könyve áll az intelektuálisan és lelkileg ígényes olvasó rendelkezésre.

Személyes véleményem, hogy kincset találtam A. W. Tozer írásaiban. Az alábbiakban egy rövid elmélkedését olvashatjátok, amit a múlt héten lefordítottam drága anyanyelvünkre.

Amire önként gondolsz, az vagy!

Amire akkor gondolunk, amikor szabadon gondolkodhatunk azon, amin éppen akarunk – azok vagyunk valójában, illetve azzá válunk hamarosan.
A Szentírásnak sok mondanivalója van a gondolkodásunkkal kapcsolatosan.
A gondolataink felfedik azt, hogy kik vagyunk, illetve előre vetítik azt, hogy kivé leszünk. Minden tudatos viselkedésünket megelőzi az arról való gondolkodás. Így az akaratunk a gondolkozásunk szolgájává válhat, sőt, a legtöbb esetben az érzelmeink is a gondolatainkból alakulnak ki. Mennél többet gondolkodok rajta, annál jobban bosszant - szoktuk mondani, önkéntelenül elismerve a gondolkodás erejét. A gondolat érzelmet szül. Az érzelem tettet kezdeményez. Így vagyunk megalkotva, ezt így kell elfogadnunk.
Egyébként pedig, testvéreim, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dícséretes, azon gondolkodjatok. Fil. 4: 8.
Istenről és a szent dolgokról gondolkodva, egy olyan erkölcsi légkör teremtődik bennünk, amely kedvez a hit és szeretet növekedésének, az alázatnak és a hódolatnak. A gondolataink erejével nem vagyunk képesek megváltoztatni a szívünket, eltörölni a bűneinket, vagy megváltoztatni a leopárd foltjait.
Amit viszont elérhetünk egy Lélekkel teljes gondolkodásmóddal az, hogy elménket megszentelt templommá tehetjük, ahol Isten szívesen lakik.
Sok gondolatot a külső környezetünk eröltet ránk. Olyan gondolatok ezek, amelyeket nem szeretünk, semmilyen erkölcsi szimpátiát nem táplálunk irántuk. Olykor a megélhetésünk teremt olyan helyzetet, hogy napokig lefoglalja az elménket olyan gondolatkör, amit nem szeretünk, nem szívesen foglalkozunk vele. Az ilyen gondolatok okozhatnak átmeneti kellemetlenséget hívő lelkünknek, de lelkileg nem fognak tartós hatást gyakorolni ránk. Ezekért a gondolatokért nem vagyunk felelősek, és ezek a gondolatok úgy tünnek tova az életünkben, mint a fejünk felett elsuhanó madár, amely nem hagy nyomot maga után. Semmilyen tartós hatásuk nincs ránk nézve, mert nem a saját gondolataink. Csupán nemkívánatos behatolók, akiktől igyekszünk minél hamarabb megszabadulni.
Nem így áll a helyzet azokkal a gondolatokkal, amelyeket önkéntesen gondolunk és szívesen vendégül látunk az elménkben. Mire gondoltál szívesen az utolsó 24 órában? Mire gondoltál, amikor szabadon gondolkodhattál bármin? Mi felé, ki felé fordult a te belső gondolatvilágod, amikor szabadon fordulhatott, amilyen irányba akart? Amikor a gondolat madarát elbocsátottad, tova szállt messzire, vagy pedig néhányat körözve visszatért, mint a galamb Nóé bárkájába?
Ezekre a kérdésekre válaszolva könnyű letesztelni az elménket, és ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, felfedezzük nem csak azt, akik vagyunk, de betekintést nyerünk abba is, akikké leszünk.
Miközben igaz, hogy a gondolataink fellángoltatják az érzelmeinket, az is igaz, hogy az akarat uralkodhat a gondolatokon. Minden normális személy eldöntheti, hogy miről fog gondolkodni. A bajban, kísértésben lévő ember olykor nehéznek találhatja a gondolatok feletti uralkodás feladatát. Még ha próbál is elmélkedni gondolkodásra méltő dolgokon, mégis hirtelen, vad gondolatok játékot űzhetnek az elméjével. Ezek kellemetlen és bosszantó tapasztalatok, de hosszútávon nem árthatnak a hívőnek.
A gondolataink irányításának a legjobb módja, ha felajánljuk Istennek az elménk feletti teljes uralmat. A Szentlélek elfogadja tőlünk ezt a felajánlást, és azonnal átveszi az irányítást. Ezután már aránylag könnyű lesz lelki dolgokon gondolkodni, főleg ha a gondolataink, napi rendszerességgel edződnek imádságok és igei elmélkedések által. Az elmében való szüntelen imádkozás rendszeres gyakorlata segít a szent gondolkodás kialakításában.