David Brainerd naplójából (1742, június 18 - július 4.)

Június 18. – Tekintve a szolgálatra való teljes alkalmatlanságomat, jelenlegi halott állapotomat, és a teljes képtelenségemet arra nézve, hogy valamit is tegyek Isten dicsőségére, továbbá érezve tehetetlenségemet és erőtlenségemet azzal kapcsolatban, amire elhívattam; ezt a napot imádkozásra szántam, és az egész időt ezzel töltöttem. Bár a nap folyamán hiheltetlenül elhagyatott voltam, mégis Isten kegyelmesen közel jött hozzám, egyszer különösen is, amikor több együttérzésért könyörögtem az elveszett lelkek iránt. A szívem hirtelen megnyílt, és néhány percig megadatott, hogy nagy buzgósággal kiáltsak az Úrhoz. Óh, gyötrelmes volt arra csak gondolni is, hogy az élő Istennek csupán hideg, halott szolgálatot tudok felajánlni. A lelkem szentség után szomjazik, Istennek kitartóan odaszentelt élet után vágyom. E boldogságra törekedve, folyton kevésnek bizonyul az igyekezetem. Óh, bárcsak megsegítene az Úr, hogy kitartó legyek mind addig, amíg a szabadulás boldog órája be nem következik!

Június 30. - Ezt a napot egyedül, bőjtölve és imádkozva töltöttem kint az erdőben. Borzasztó konfliktusok dúltak a lelkemben. Olyan hitványnak láttam magam, hogy én is azt mondtam, mint Dávid: Bizonnyal elveszek Saul keze által. Úgy éreztem, nincs erőm kiállni Isten ügyéért, még egy falevél zizzenésétől is megrettenek. Majdnem az egész napot szakadatlan imában töltöttem. Nem tudtam elviselni még a gondolatát sem annak, hogy keresztyének engem kicsit is tiszteljenek. Majdnem teljesen kétségbe estem amiatt, hogy alkalmatlan vagyok bármilyen szolgálatra. Nem érzek semmi reményt vagy vígasztalást a pogányokkal kapcsolatban, pedig máskor, itt a természetben eltöltött legsötétebb órákban ilyen érzések felüdítettek. A lelkem keserűségében töltöttem el ezt a napot. Már éjjelre járt, amikor kezdtem jobban érezni magam. Később éjjel megadatott élveznem némi gyönyörűséget az imakamrámban.

Július 1. – Ma reggel volt egy kis örömöm az imádkozás alatt. A szokásosnál is nagyobb örömöm volt viszont az esti imádkozásomban, a csendes kamrámban. Semmit nem kívánok jobban, mint hogy Isten azt cselekedje velem, ami neki tetszik.

Július 2. - Nyúgodtnak éreztem magam ma reggel, amikor a csendes kamrámban imádkoztam. Vágyaim Istenhez emelkedtek ma, amint utaztam. Este kellemesen éreztem magam. Áldott legyen az Úr minden vigasztalásért.

Július 3. – A szívem ismét sűlyedezik. A megszégyenítés, ami ért engem a kollégiumban, mélyen lehangolt, az ellenfeleim alá pedig lovat adott. Csak Istenben találtam menedéket. Áldott legyen az Ő neve, hogy mindig fordulhatok Őhozzá, alkalmas időben való segítségért.

Az Úr napja, július 4. – Komoly támogatást kaptam. Este elvonultam, és boldog időt töltöttem az Úrral. Tetszett az Istennek, hogy betöltsön hittel engem, a láthatatlan és örök világot közel hozta a lelkemhez. Olyan csodálatosnak tűnt az egész. Abban reménykedem, hogy fáradságos vándorlásom itt a földön, rövid lesz, és nem sok van már addig, hogy megérkezzem mennyei otthonomba, az Atya házába. Megadtam magam Isten akaratának. Késleltetni az ítélet napját, végezve az Ő munkáját, és szenvedve az Ő kedvéért, ez az Ő akarata velem. Isten iránti hálát éreztem az utóbbi időben rám nehezedő elgyatottságomért. Mert meg vagyok győződve arról, hogy ezek a dolgok okkal történtek, azzal a céllal, hogy alázatosabbá és szelídebbé formáljanak. Kedvemre volt kicsinek és semminek lenni, és porban heverni. Életet és vígasztalást találtam abban, hogy könyöröghetek Isten drága gyermekeiért, Krisztus uralma terjedéséért a világon. Lelkem komolyan vágyik szentség után, gyönyörködni Istenbe. Jövel Uram Jézus, jöjj hamar.