A régi ösvény

Dale Moody, a The Word of Truth, (biblikus reveláción nyugvó keresztyén tanok összegzése) című könyvében a következőket írja: „Az evangelikáloknak mára már tudniuk kellene, hogy a keresztyén teológia többé nem térhet vissza a bibliakritika és a tudományos felfedezések előtti állapotához.” (Protestáns fundamentalizmus , 23. oldal).
Ahhoz, hogy jól értsük ezt az állítást, tudnunk kellene, hogy mit ért a szerző e három fogalom alatt: evangelikál, bibliakritika és tudományos felfedezések.
Nagyon egyszerűen fogalmazva az evangelikál gondolkodók hisznek a bibliai szövegek tévedhetetlenségében és Szentlélektől való ihletésében. Hiszik azt, hogy a biblia történelmi és kronológiai szempontból megbízható, a benne szereplő személyek, beleértve a názáreti Jézust, történelmi személyek.
A bibliakritika a 19. században és a 20. század első felében élte virágkorát. Megkísérelte természetfelettiségétől megfosztva, egyszerű könyvként kezelni a bibliát. A bibliakritika teológusai támadták a biblia történelmi megbízhatóságát, különösen a történelmi Jézus létezését. Kritikájuk másik fontos területe a bibliai szövegek értelmezése volt. Kritikai munkájuk során némelyek eljutottak arra a „felismerésre”, hogy a történelmi Jézus nem létezett, azonban a neki tulajdonított tanításokat elismerték úgy, mint alkalmazható életelveket.
Tudományos felfedezések alatt, a szerző azokra a főleg archeológiai, de más, földrajzi, geológiai felfedezésekre is utal, amelyek megtámogatták a bibliakritikusok elméleteit. Meg kell jegyezni, hogy a biblia történetiségét legalább 6000 archeológiai felfedezés támogatja.
A fenti idézet célzást tesz egy olyan keresztyén teológiára, amely valamikor hitt a bibliában és Krisztus történetiségében, de az a fajta fenntartások nélküli hit ma már nem vállalható.

Olvasva a fenti sorokat, gondolhatja valaki: Újév van! Mi közünk nekünk a bibliakritikához? Valami használhatót kérünk, ha lehet...

Jeremiás 6: 16. “Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!”
Jeremiás a régi ösvényekre hívja fel a nép figyelmét, és arra bíztatja őket, hogy keressék meg a jó utat, és járjanak ismét azon, mert csak így találnak nyugalmat a lelküknek. Ezt akkor a nép elutasította. Milyen különös, hogy Jeremiástól számítva, közel 2600 év után is észrevehető Isten népe között ez a törekvés, hogy új utakat keres mert úgy gondolja, hogy a régi ösvény többé nem vállalható. Mi is ez a régi ösvény?
A régi ösvény – a bűnbánó és összetört szív, a megalázkodás, az Isten beszéde iránti engedelmesség, Isten királyi uralmának elismerése és feltétel nélküli vállalása. A régi ösvény, annak a megértése, hogy bűnös vagyok. Nem csak bűneim vannak, hanem egy bűnös emberi természetem is, amely képtelenné tesz a jóra és predesztinál a kárhozatra. Emiatt ki vagyok szolgáltatva Isten haragjának vagy irgalmának. A régi ösvény, annak is a megértése, hogy Isten nem tartozik engem szeretni, mégis Jézus Krisztus befejezett helyettes áldozatáért, felkínálja nekem a kegyelmet, és egyben kereszthordozásra hív, és egy életen át tartó követésre.
Ezzel szemben van egy új út. Az új út keresői nem szeretik a régi ösvényt. Ők inkább arra törekszenek, hogy Istent a maguk hatalma és irányítása alá vonják, úgy a teológiában, mint a gyakorlatban. Istent skatujába zárhatóvá akarják tenni, hogy rendelkezhessenek vele. Ezért aztán, az új út keresőit gyakran arról hallod beszélni, hogy Isten feltétel nélküli szeretete és isteni hatalma az ember rendelkezésére áll független attól, hogy az ember hogyan viszonyul hozzá. Egy olyan Istent akarnak, aki mindenható és szeret, ugyanakkor korlátolt az ember feletti uralma. A mindenható, de korlátolt uralommal rendelkező Isten manipulálható, hatalma a magunk javára fordítható. Ha azonban az Isten mindenható, és az uralma korlátlan, úgy az ember teljesen rá van szorulva az ő irgalmára és kegyelmére, és ez már nem túl jól hangzik az Istent irányítani akaró ember számára.
Éppen ezt hirdeti meg Jeremiás az idézett igeversben. Az Istentől való teljes függés elismerése és újbóli felvállalása az, amire bíztatja a próféta az Isten népét. Ehhez a felszólításhoz egy ígéret is fűződött: - hogy nyugalmat találjatok a ti lelketeknek. Sajnos, a nép erre ott azt felelte, hogy nekik az az út nem kell.
A régi ösvény tehát az Isten uralma alá rendelt élet. Ez a legkiegyensúlyozottabb életforma, így találsz nyugalmat a lelkednek. Így tudsz megszabadulni az aggodalmaidtól, és a félelmeidtől. Ha az ő uralma alatt élsz, akkor az ő védelmét is élvezed. Nyugalmat találsz a lelkednek, mert az ő igája gyönyörűséges, és az ő terhe könnyű.
Az újévben nem új utakat kell keresni, hanem a régi ösvényekhez, az egyetlen jó úthoz vissza térni. Adjon az Úr nekünk vágyat ehhez!