Saturday, February 4, 2012

Occupy Movement más szemszögből

Úgy tűnik, hogy az Occupy mozgalom még sokáíg hír lesz, pláne, amint kitavaszodik. Érdemes tehát egy kicsit gondolkodni a témával kapcsolatban. Miről is szól az occupy movement, mi a célja?

Személyesen akkor keltette fel jobban az érdeklődésemet ez a téma, amikor a Békehírnök 2011, november 27. számában olvashattunk róla egy terjedelmesebb cikket. Azóta kiderült, hogy az írás nem magyar baptista véleményt tükröz. A cikk írója szerint a New-Yorkban ősszel elkezdődött tiltakozó mozgalom egy pozitív dolog. A szerző említést tesz arról is, hogy a Harvardról diákok csatlakoztak a mozgalomhoz, és azt tartják magukról, hogy ők annak a 99%-nak a képviselői, akikért ma Jézus kiállna (mert, hogy szegény sorban élnek).
A magyarországi olvasónak talán nem tűnik fel az ellentmondás, de aki egy kicsit is témában van az amerikai oktatással és az egyetemi tandíjakkal, az tudja, hogy a Harvardon 45 ezer dollár az átlag éves tandíj. Többnyire a gazdag emberek gyerekei tanulhatnak a neves egyetemen. A legkevésbé sem feltételezhető egy harvard-diákról, hogy ő vagy a szülei a 99% szegény réteghez tartoznának.
Az is elmondható a mozgalomról, hogy nincs világos követelése. Csak folyton azt hangoztatják, hogy a részvénytársaságok, a dúsgazdag 1%. kapzsik, és ők pedig a 99%-hoz tartoznak, akik szegény sorban élnek, és jogosan követelik az igazságos részüket.
Az igazságos vagyonelosztásnak- és a gazdagok kapzsiságának a szólamai között nőttünk fel Magyarországon és Romániában a kommunista rezsim alatt. Azt látom, hogy amit próbálnak most bedolgozni a köztudatba (komoly média segítséggel egyébként), az vastag szocializmus, neomarxizmus. A mozgalom szellemi ihletése ugyanarról a tőről táplálkozik, mint annak idelyén a szoviet forradalom, a marxista-leninista szólamok. Mennyire ismerősek...
Kicsit ironikus is, hogy akik a részvénytársaságokat kapzsisággal vádolják, éppen e mostani követeléseikkel bizonyítják a saját kapzsiságukat, mert mások vagyonát követelik maguknak, amiért nem dolgoztak meg. "A részvénytársaságok nagyok, tehát kapzsik, nekik túl sok van a jóból, nekünk nincs elég, akarunk mi is többet!" Ez tehát a kapzsiság válasza a valós vagy vélt kapzsiságra. Ne felejtsük el, hogy a kapzsiság nem a gazdagok gyengesége, hanem mindenkié. A kapzsiság elsősorban jellemkérdés, nem politikai vagy gazdasági.
Még ha a nagybefektetők és a részvénytársaságok csalásairól beszélnének, az akkor hatékonyabb üzenet lenne, mint csak hajtogatni, hogy a nagyok tellhetetlenek. A kapzsiságot, a telhetetlenséget nem lehet törvénnyel szabályozni, azt csak a Jóisten tudja megtéréssel szabályozni, mert mint gyengeség ott van a szegényben és a gazdagban egyaránt, ott van a szívben. Ha csalásról, sikkasztásról beszélnének és bizonyítékokat mutatnának fel, az már jogi szempontból szabályozható, és úgy lehetne eljárást indítani a károkozók ellen.
Így viszont az egész mozgalom arra jó, hogy anarchiát, rendetlenséget okozzon. Gondoljuk csak tovább: ha valamilyen módon a mozgalom győzne, és a mostani tüntetők hatalmi pozicióba kerülnének, mi történne akkor? Igazságos vagyonelosztás? A szegények jól járnának? A gazdagokat börtönbe zárnák, vagy kivégeznék?
Szegények mindig lesznek közöttetek- mondja Jézus... hozzá tehetnénk azt, hogy gazdagok is mindig lesznek közöttünk.
Ki döntheti el tehát, hogy ki lehet gazdag és ki szegény?
Újabban azt hallom, hogy az occupy movementen belül működik egy radikális csoport, a nevük anonímusz. Azzal foglalkoznak, hogy bizonyos cégek alkalmazottainak a hitelkártyáit elektrónikus ezközökkel feltörik, leszívják a pénzt, és átutálják jótékonysági alapítványoknak.
És még egy hír: Oakland/Californiában 5 millió dollárba került a városnak a tüntetők eddigi károkozása. De semmi baj, ezt majd az adófizetők kipótolják a kemény munkával szerzett jövedelmükből.
Amerikában teret akar hódítani a kommunizmus. Valóban semmi új nincs a nap alatt.